A mikotoxinok sorsa a kukorica szilázsban

A szántóföldi mikotoxinok már a silózás előtt kialakulnak. Ezek főként a Fusarium penészgombák által termelt toxinok, amelyek a növényt már a növekedés során megfertőzik és trichotecéneket, zearalenont és fumonizint termelnek.

mikotoxin a kukorica szilázsban

A Fusarium gomba fajok nem képesek túlélni a szilázs savas és anaerob körülményeit, de a leromlott kukorica szilázsban képesek fejlődni és mikotoxinokat előállítani (Cavallarin et al in 2004). A DON-al és zearalenonnal szennyezett kukorica mikotoxin szintje a levelekben és a szárban magasabb, mint a csőben, míg a fumonizin csak a rothadó csövön képződik (Oldenburg et al., 2005). A kísérletek alapján az látszik, hogy a DON és a zearalenon stabil marad a szilázsban, vagy csak limitált mennyiségben bomlik (Garon et al. 2006). A fumonizinek stabilitására nincs adat, de valószínűsíthető, hogy azok is stabilak. Az adatok azt mutatják, hogy a DON előfordulása kukoricában gyakorinak mondható, legtöbb esetben gyakoribb, mint a zearalenon. A fumonizin előfordulása leginkább a környezeti feltételektől függ. A silózás után keletkező mikotoxinok legtöbbször a rossz körülményeknek köszönhetőek és Penicillium, valamint Aspergillus gombák termelik. Az aflatoxin az Aspergillus gomba által termelt egyik fő mikotoxin, legtöbbször a kukoricacsövön és a szemeken telepszik meg a kedvezőtlen körülményeknek köszönhetően, mint pl. a szárazság vagy a szubtrópusi klimatikus viszonyok. A termőföldön keletkezett aflatoxinról azt találták, hogy lassabban bomlik a kukorica szilázsban (Garon et al. 2006), hasonlóképpen, mint az ochratoxin A. Penicillum mikotoxinok, mint a roquefortine C és a mycophenolic acid bizonyítottan stabilak, míg a PR toxin és a patulin ritkán fordul elő szilázsban, instabilitásuknak köszönhetően.