Hizlaláskor toxinkötő? Nem elég csak a kocáknak?

Mikotoxinproblémák a sertéstenyésztésben

Írta: Deák Konrád és Illés Róbert

 

Hizlaláskor toxinkötő? Nem elég csak a kocáknak?

Gyakori kérdések ezek, melyek megválaszolásához egy kicsit jobban mögé kell nézni a tényeknek! Sertéshizlaló telepek látogatása során gyakran hallunk olyan esetekről, amelyekre az állatorvos is csak az időjárásváltozást vagy a napállást tudja felelős okként felhozni. Mi a helyzet azonban akkor, amikor az időjárás is teljesen rendben van, a nap sem forog visszafelé, de a probléma ugyanúgy fennáll, hetekig, hónapokig vagy éppen addig, ameddig az állat bele nem hal. Gondolunk itt – a teljesség igénye nélkül – pl. egy végbél-előreesésre, tüdővizenyősségre, de akár egy szív- vagy májproblémás esetre. Számtalan javaslatot kapunk, mit kellene tenni, mit csinálunk rosszul, a megoldás viszont sok esetben kézenfekvőbb, mint gondolnánk.

Sokan még most sem fogadják el a tényt, hogy a takarmányok bizony egytől-egyig szennyezettek mikotoxinokkal. Nincs csodamódszer se a szántóföldön, se a tárolás során, amivel el lehetne kerülni. A szennyezettség mértéke természetesen lehet változó, de az biztos, hogy

mentes takarmány NINCS!

Mentes takarmány címszó alatt sokan a felelős ajánlásokat veszik alapul, pedig ez nagy hiba! Erről egy korábbi cikkünkben már részletesen szót ejtettünk. A lényeg, hogy nagyüzemi termelési körülmények között ezek az ajánlások már régen nem állják meg a helyüket. Másik, szintén nagy félreértés abból adódik, hogy az ELISA módszerrel vizsgált takarmányok kimutathatósági határértéke korlátozott, tehát egy bizonyos érték alatt nem tudják detektálni a toxinokat, és amit igen, azt is csak limitált számban (maximum 7-8 fajtát). Egy ilyen vizsgálat alapján sokan hiszik azt, hogy nekik bizony nincs toxin a takarmányukban. Pedig van, sőt, biztosak vagyunk benne, hogy legalább 8-10 különböző fajta, amelyből – a tapasztalatok szerint – legalább 2-3 már veszélyes mennyiségben. (Lásd 2016-os aratási eredmények.) Ennek kimutatására rendelkezésre áll pl. a HPLC-MS módszer.

A 2012-13-as évekhez képest két nagyon fontos dolog változott e téren. Az egyik a mikotoxinok mennyisége, a másik pedig azok gyakori típusai. Ahogy az ábrán is látszik a Trichotecének és a Fumonizin értéke is többszörösére nőtt az előző év átlagához képest. Egyértelmű, hogy ezt részben az időjárásváltozásnak köszönhetjük, részben pedig a gombák alkalmazkodóképességének. Ahogyan mi is, ők is igazodnak a környezeti és mesterséges körülményekhez, ennek következményeképpen erősebbek, kitartóbbak lesznek, és nem utolsó sorban elkezdenek újfajta toxinokat termelni, amelyek méginkább ellenállnak mindennek. Ezek hatásairól egyelőre keveset tudunk, de amennyit igen, az alapján kijelenthető, hogy figyelmen kívül hagyni őket finoman szólva is felelőtlenség.