Módszerek mikotoxinok ellen

Mikotoxin? Lássunk végre tisztán!
Julia Laurain, takarmányozási termékspecialista írása

Mikotoxinok? Nem is annyira egyszerű a képlet…

A megelőzés mellett, a haszonállatok mikotoxinoknak való kitettségét csökkentő leggyakrabban alkalmazott módszer azok biohasznosulásának gátlása. Ennek megvalósítása különböző toxinkötő anyagok takarmányba való bekeverésével lehetséges. Ez a mikotoxinok felvételének és annak a vérben és az érintett szervekben való szétterjedésének csökkentésére irányul. Fontos, hogy a vizsgálati módszereket hatékonyságuk alapján értékeljük és így válasszuk ki a megfelelő anyagokat. Működési mechanizmusuknak megfelelően ezek a takarmánykiegészítők lehetnek olyanok, amelyek fizikailag lépnek fel (pl. adszorbens anyagok) vagy olyanok, amelyek kevésbé toxikus metabolitokra bontják őket (biotranszformáló anyagok). Az adszorbens anyagok olyan nagy molekulasúlyú vegyületek, melyeket az állat nem képes megemészteni, így azok a széklettel távoznak. Az adszorbens anyagoknak meg kell kötniük a szennyezett takarmányban lévő mikotoxinokat anélkül, hogy az állat gyomor- és béltraktusában bármilyen kárt is okozzon és ki kell vezetnie a székleten keresztül. Ez minimalizálja az állatok mikotoxinoknak való kitettségét (EFSA, 2009).

Az adszorbens anyagok lehetnek ásványi vagy szerves vegyületek. Működési mechanizmusuk a molekulák közötti kölcsönhatásokon alapul, amely függ az elektrosztatikus/hidrofób kölcsönhatásoktól (hidrogén- vagy ionos kötés és Van der Waals kötés), az alakzati hatásoktól (planáris- és nem planáris geometria), továbbá a mikotoxin típusától. Sokféle mikotoxin fordulhat elő a takarmányban különféle kémiai és fizikai tulajdonságokkal. Ezek nagyban különbözhetnek hidrofobitásban/polaritásban és lehetséges kötéstípusokban kifejezve. A mikotoxinok mérete hasonló lehet az egyes fajtáknál, de nagyon különbözhetnek 3-dimenziós szerkezetükben és tömegükben. Például, az aflatoxinok planáris szerkezetűek, a zearalonok flexibilisek, a trichothecének (DON) gömbszerű és merev molekulák. A pórusok mérete vagy az adszorbens anyagok felülete is meghatározza a különböző mikotoxinok kötési hatékonyságát.