Dr. Deák Konrád, mikotoxin-szakértőnk írása
Tenuazonsav a ravasz mikotoxin
Munkám során, ha a mikotoxinokról beszélgetünk, legtöbbször az aflatoxin kerül szóba. Erről már az utca embere is hallott.
Élelmiszerbiztonsági szempontból sokszor aggályos mennyiségben detektálják és teszik közzé különböző fórumokon, vagy épp vonnak vissza termékeket a megengedettnél nagyobb koncentráció miatt. Amiről már kevesebben beszélnek, azok az egyéb nagyágyúk, mint a DON és más trichotecének (T2, HT2, nivalenol, D3G, 3-ADON stb.), a fumonizin, zearalenon, tenuazonsav és még sorolhatnám.
Kártételük legalább akkora, hanem nagyobb, mint az „aflának”, ellenben mivel törvényileg nincs szabályozva és büntetve, azokon kívül, akinek gazdasági kárt okoz nagyjából senkit sem érdekel.
Amit azonban még kevesebben tudnak és követnek nyomon, azok az egyéb mikotoxinok jelenléte és kártétele, mint a moniliformin, ergot alkaloidok vagy a tenuazonsav.
Ebben a cikkben az utóbbiról lesz szó, belemennénk kicsit részletesebben az elemzésébe.
Sunyin támad a tenuazonsav, még a határérték sincs szabályozva
A tenuazonsav az Alternaria mikotoxinok csoportjába tartozik, hasonlóan az afla- és ochratoxinhoz, valamint az ergot alkaloidokhoz.
Kevés publikáció áll rendelkezésre az állattenyésztésben gyakorolt hatásáról, de mégis a tapasztalatok azt mutatják nagyobb gondokat okoz, mint azt előzetesen gondoltuk.
Sertés, szarvasmarha és baromfi vonalon is rendelkezésre állnak kutatások és telepi visszajelzések kártételéről.
Ezek megállapításához az Impavidusnak rendelkezésre áll a jelenleg ismert legtöbb mikotoxin (45 darab) kimutatására alkalmas laborháttér, amely képes detektálni a legkisebb mennyiségben is.
Az évente vizsgált többszáz minta alapján kijelenthető, hogy szinte minden beküldött késztakarmányban és alapanyagban mértünk kisebb és nagyobb mennyiségben tenuazonsavat.
Törvényileg még javasolt minimum határérték sem létezik.
Hogy milyen értéktől okozhat gondot, honnantól rejt kockázatot a jelenléte?
Ennek megállapítására csak saját, szerzett ismereteinkre támaszkodhatunk:
200 ppb (µg/kg) mennyiségtől már azt tapasztaljuk, hogy megjelennek azok a problémák, amiket a szakirodalom is említ.
A leggyakoribb ezek közül a szervi bevérzés, amely megjelenhet akár a bélrendszeren, vesén vagy májon is. Brojler kísérleteknél ezen felül megnagyobbodott és foltos lépet, a zúza roncsolódását, szívizom-ödémát, valamint véraláfutásokat tapasztaltak a comb izomzatán.
Nem egyszer tapasztalunk nekrózist is ezeken a szerveken.
Legtöbb esetben ez a takarmányértékesítés csökkenését és alacsonyabb súlygyarapodást okoz, de nem ritkán elhulláshoz is vezethet.
Másodsorban az idegrendszert támadja, olyan jelenségeket előidézve, amely még a sokat látott állatorvosokat is képes meglepni.
Egyes tanulmányok beszámolnak a rákos megbetegedések gyakoriságának emelkedéséről is.
Végül, de nem utolsó sorban gátolja a riboszómák aktivitását, korlátozva ezzel a fehérjeszintézist.
Hogyan védekezhetünk ellene?
Állategészségügyi, állatjóléti szemlélettel nézve is erősen aggályos a jelenléte, azonban gazdaságilag még komolyabb az a kár, amit eredményez, ha nem védekezünk ellene.
Ha már a takarmányba bekerült, nem sok opció áll rendelkezésre a semlegesítésre.
Pillanatnyilag ismert lebontó enzim nem létezik, agyagásvánnyal és élesztősejtfallal nem köthető, a bendőben való lebontás tudományosan nincs alátámasztva, de utóbbi eredményessége amúgy is kétséges az egyéb mikotoxinok esetében is.
Jelenleg fizikálisan az Amadeite az, ami képes megkötni és kivezetni az állati szervezetből, még mielőtt kifejtené negatív hatásait.
Az Amadeite algarostokkal kitágított Montmorillonit típusú agyagásvány, amelynek rétegek közötti távolságát tízszeresére tágították, így a jelenleg ismert összes mikotoxin képes fizikálisan bekötődni és távozni.
Ebbe természetesen a tenuazonsav is beletartozik.
Tanulmányok támasztják alá, hogy a mikotoxinokon kívül mást nem vezet ki, ideértve a fehérjéket, szénhidrátokat, vitaminokat és ásványi anyagokat.
A speciális technológiai mikronizálásnak köszönhetően 1 grammja 1000 nm2 felületi nagysággal rendelkezik, szemben az agyagásványokkal, melyek ezen értéke 20 nm2.
Ebből adódóan mennyiségileg is jelentősen kevesebb kell belőle.
A toxinkötők piacán csak a cégünk által forgalmazott MT.X+ és MMiS termékek tartalmaznak Amadeite-t.